Amikor nagy testű kutyáról van szó sokkal fontosabb a helyes nevelés, ha a fejünkre nő sokkal nehezebb vele mint egy kistestűvel. Legyünk mindig következetesek , türelmesek és a jutalomfalatra alapozva tanítsuk meg dolgokra. Az éhes kutya jutalomfalattal könnyebben motiválható, teli gyomrú kutyával nincs értelme kínlódni.  Nem attól okos a kutya, hogy pacsit ad vagy leül kéregetni, hanem ha szót fogad. Éreztessük vele „ki az úr a háznál”, szeressük, de tartsuk meg a „három lépés” távolságot. Az etetés előtt 10-20 perces foglalkozás csodákra képes. KÖVETKEZETESSÉG: a kiadott parancsot mindig követeljük meg, ha kell  jutalomfalattal, vagy akár kényszerítéssel, félbehagyott feladat ne legyen. FONTOS, minden kényszerítés után DICSÉRET (szóban, simogatással, jutalomfalattal) ne legyen rossz „szájíze” se a kutyának se a gazdának a feladat végére. TÜRELEM: mivel a kutyánk nem érti az emberi beszédet ezért rá kell vezetnünk, hogy mit akarunk tőle, lesz amit 2-3 ismétlés után tudni fog, de lesz amit sokáig nem ért meg (ehhez kell a türelem igazán). Sokat sétáljunk vele minél forgalmasabb helyeken a jó szocializáció (más kutyák és emberekhez való hozzáállás) végett. Sose a kutya megy elől, hanem a főnök ( a banda főnök se hátul kullog ,az ártana a tekintélyének ). Érdemes kutyaiskolába vinni. A kölyökkori nevelés a legjobb ( ha már tele van rossz szokásokkal, sokkal nehezebb átnevelni),ott pár óra alatt sokkal többet tanul a többi kutyától, mint tőlünk bármikor, a közös játékról nem is beszélve. Mi nem tudunk helyettesíteni  egy másik kutyát, nem tudunk vele futkározni, birkózni úgy mint egy másik kutya.

Általában a szuka nyugodtabb, ragaszkodóbb, jobban tanítható. A kertben lévő növények nincsenek „veszélyben”, mivel a territóriumát nem jelöli meg mindenáron. Nem csavarog, nem hajtja a nemi ösztön, de tüzelése alatt számíthatunk hívatlan látogatókra (idegen kan kutyák mindent elkövetnek, hogy a közelébe férkőzhessenek) ami sok kellemetlenséget okozhat.

A kan általában nehezebben tűri a kiképzést, épp ezért határozottabb fellépést kell alkalmazni vele szemben. Jó környezetben nem kívánkozik csavarogni, de ha megérzi a „közelben” tüzelő szuka szagát, akkor nehéz visszatartani és akár napokra is eltűnhet, ha nincs biztonságos (szökés biztos) kennel kialakítva számára. A kan kutya őrzi a „felségterületét” épp ezért meg is jelöli a vizeletével, hogy tudassa más kutyákkal, ebből következik, hogy a területén lévő növények előbb-utóbb megsínylik mindezt.

Ami közös: akár kan, akár szuka, mindegyiket nagyon lehet szeretni, mint ahogy ők is feltétel nélkül szeretnek bennünket. Megfelelő odafigyeléssel mindegy, hogy milyen nemű, sokkal több örömet fogunk kapni tőlük, mint bosszúságot.

Kutyatáp, nyers etetés(BARF) vagy házi koszt? Mindegyik jó, de azért nem árt figyelembe venni bizonyos dolgokat.

A kutyáknak nincs szükségük fűszerekre, annál inkább vitaminokra, ásványi anyagokra, fehérjékre, zsírokra, szénhidrátokra, rostokra, amik természetesen a házi kosztban is megvannak, de nem tudhatjuk, hogy milyen arányban, továbbá fontos tudni, hogy emészthetőség szempontjából a főtt ételnek már csak alig 80%-át tudja hasznosítani a kutya, ezért hosszútávon nem ajánlott a házi koszt.  Más kell a kölyöknek, a felnőttnek, az öregnek, a kicsinek, a nagynak, az aktívnak, az átlagosnak stb. A mai korszerű tápokban mindez megvan, ráadásul a megfelelő arányban a megfelelő kutyának. A prémium és a szuperprémium tápok teljes értékűek, mondhatni ez kell a kutyának. Az átlagos, olcsóbb tápok esetében érdemes étrend kiegészítőket használni (zöldkagyló kivonat, rénszarvascsont por stb.) amik a helyes csontfelépítést, a szép szőrzetet biztosítják, az ízületi gondokat megelőzik.  Nyers etetés? Nos a legideálissabb a kutyáknak, ha abból indulunk ki, hogy ragadozó ősőkkel rendelkeznek. Igaz háziasítva lettek, de az emésztőrendszerük, fogazatuk nem változott. Étrendjük alapja a hús, de azt eltalálni, hogy milyen arányban adjuk a kutyánknak a  szénhidrátot, fehérjét, ásványi anyagokat, zsiradékot, és vitaminokat vitaminokat, az bizony nagy odafigyeléstés tudást igényel. Bármilyen kutyát is választ, mindenképp konzultáljon a tenyésztővel vagy az állatorvossal a lehető legjobb étrend választása végett, ami a kutyájának megfelelő.

A kutyákhoz való hozzáállás

Nap mint nap szembesülhetünk azzal, hogy a szülők (akik valószínűleg maguk sem rendelkeznek alapvető ismeretekkel a kutyákról) nem tanítják meg a gyerekeiket arra, hogyan közeledjenek a kutyákhoz, sőt, sokszor beléjük nevelik a félelmet, amivel maximalizálják a harapás kockázatát.

A kisebb (3-10 éves) gyerekek körében jellemzően kétféle reakció fordul elő, ha kutyával találkoznak:

Az egyik, hogy habozás nélkül kezdenek közeledni a megpillantott eb felé, kissé előredőlve, a kezet előrenyújtva, olyan testtartásban, mint aki meg akarja ragadni, mint egy játékot. Ez általában nem tetszik a kutyának, a gyerek megsérti a személyes terét, ráadásul a testtartásával és a szemkontaktussal is fenyegetést sugall. A kutyák természetes reakciója ilyenkor a figyelmeztető morgás, vagy az ugatás, illetve a félresomfordálás.  Az ilyen esetek általában úgy végződnek, hogy a szülő megijed és elrángatja a gyereket. Nem mond a gyereknek semmit, vagy még rosszabb ha leszidja, aki így soha nem fogja megérteni, hol volt a hiba. 

A Másik esetben, ha fél a gyerek a kutyától, csak arrébb húzódik a gyerek, de sokszor elkezd kapkodni, sikítozik, ugrál, ha van a kezében valami, elkezdi lóbálni - szóval mindent megtesz, amivel felhívja magára a figyelmet,felpörgeti a kutyában a feszültséget és ezzel veszélybe sodorja önmagát. A tapasztalt gazdák nagy ívben elkerülik az ilyen, láthatóan bizonytalan gyerekeket, pórázon tartva a kutyát, hogy biztosan ne legyen gond. A legrosszabb, amikor a gyerek megpróbál elfutni, hiszen a kutya jó eséllyel utána rohan vagy azért, mert játszani akar vagy azért, mert bekapcsolt nála a zsákmányszerzési ösztön.

Fontos lenne megértetni a szülőkkel, hogy az ő felelősségük is az, ami a kutya-gyerek találkozáskor történik. Aki félelemre kondicionálja a kicsiket, az kihívja maga ellen a sorsot, csakúgy, mint aki nem érteti meg a gyerekekkel, hogy a kutya érzékeny lény, amit nem lehet megszorongatni vagy felkapni mint egy plüssállatot.